Az ókori Babilonban szokás volt, hogy minden hajadon az esküvője előtt egy napig áruba bocsátotta a testét - bárki megvehette. A lány így maga kereste meg a hozományát, a férfiak pedig nem irigyelték az ifjú férjet.  Akkor és ott ez a kultúra szerves része volt, Ishtár papnői maguk is prostituáltak voltak, akiknek tudománya képes volt még a vadon mélyén bolyongó, félig állat Enkidut is emberré változtatni. Persze a külvilág mindezt másképp ítélte meg, pusztába szakadt rokonaik nem véletlenül nevezték Babilont a Nagy Paráznának. Tették mindezt ugyanabban az Ószövetségben, ami elmeséli, hogyan bocsátotta Ábrahám a szépséges feleségét először Egyiptom fáraójának majd Gerar királyának rendelkezésére, hogy aztán tehetős emberként térjen haza és váljon a népek ősatyjává.

A szex, mint cserealap a pingvinektől kezdve a farkasokon át a csimpánzokig felbukkan. Ez utóbbiak közül csak a hímek vadásznak, és ők a rokonaikon kívül csak annak a nősténynek adnak a prédából, aki ezért párzik is velük. Ez a ridegnek tűnő ökonómia valójában az élet realitása, a tranzakciók gyakorisága és exkluzivitása ágazott ketté az évmilliók alatt állandó párkapcsolattá és prostitúcióvá. Annak a vadásznak lett több felesége, aki el is tudta látni családját hússal, és az a nő, aki egy férfit sem volt képes megtartani, végül mindenkié lett. A két szakma közti elsőbbség - akár a tyúk és tojás esetében - eldönthetetlen, de mindkettő a húsról szól

Ahogy az emberi társadalmak egyre komplexebbé váltak, úgy cizellálódott a prostitúció is. Az antik Hellasz kikötőiben a pornék rézpénzekért árulták rúzsozott ölüket és szandáljuk talpával nyomtatták porba a kuncsaftoknak szóló üzenetüket: Kövess! Ugyanakkor híres pályatársaikhoz, a hetérákhoz messziföldről érkeztek utazók, hogy ha ölelésüket nem is tudták megfizetni, legalább szellemes társaságukat élvezzék. Fiatalkorukban filozófusok oktatták őket a társalgás művészetére, és pályájuk végén is gyakran oda tértek vissza. Közben azért a szakma többi fogását is kitanulták: a plátói szerelmet csak a szemérmes középkor fordította a tiszta szellem vonzódásaként– valójában Platón öreg hetéráját annak mesterségbeli tudása miatt fogadta ágyába.  

Természetesen akkor is akadtak, akik gátat próbáltak vetni Afrodite elszabaduló papnőinek. A leghíresebbet, Phrynét még bíróság elé is idézték. Védőjének, hogy az öreg bírákat meggyőzze, beszéd helyett elég volt letépni védence ruháját. Az incidens tökéletes reklámnak bizonyult, szobrászok tülekedtek, hogy a szerelem istennőjét formálják meg a szép hetéráról, akinek tarifája az ázsiójával együtt emelkedett. A legenda szerint később saját keresményéből fizette ki szülővárosa, Théba falainak építését. És ha a legenda túloz is, az tény, hogy Periklész éles eszű felesége, Aszpázia hetéraként kezdte, ahogy pályatársa, Thaisz is Nagy Sándor ágyasának indult, hogy aztán Egyiptom fáraónővé tornássza fel magát.

A rómaiak, mint mindent mást, a prostitúciót is pragmatikusan kezelték. A Pompeiben feltárt bordélyok falára pingált aktusok nem ihletett alkotások voltak, hanem a menü. Egy birodalom forgalmas kikötővárosában így a latinul nem tudók is lekommunikálhatták, mi a szívük vágya. Az aktusokhoz külön pénzérméket is vertek, mert bár azt vallották, hogy a pénznek nincs szaga, azt nem akarták, hogy az érméken díszelgő császári képmások ilyen alantas üzletek során kopjanak el. Mindennek nem sok foganatja akadt. Miután Messalina császárné Róma legedzettebb örömlányát munkaversenyben legyőzte, a patríciusok feleségei is a híres kurtizánokkal vetélkedtek öltözködésükben és erkölcseikben is.

A birodalom összeomlása a prostitúciót is évszázadokra száműzte oda, ahonnan elindult, az alkalmi légyottok és utcasarkok nyomorába. De lévén a kereslet örök, a kínálatot még a korai keresztény erkölcsök sem tudták eltüntetni szem elől: a középkor városaiban a sárga ruhák, csengők vagy magastalpú cipők viselésére kötelezett örömlányok ezeket a szégyenbélyegeket következetesen önreklámmá fejlesztették. A visszatérést ebben is a reneszánsz hozta el, a kurtizánok Imperiával az élükön visszafoglalták Rómát és napi sétáik a Szent Város látványosságai lettek. Újra festőknek álltak modellt és Boccaccio pikáns novelláiban is ők a lettek főszereplők. A részleteket, amit nála már nem bírt el a nyomdafesték, pedig Aretino bocsátotta közkézre a könyvnyomtatás első betiltott bestsellereiben.

Innen már nem volt megállás, a kalkulus, amit minden prostituált el kellett végezzen, az az ismertség és tarifa közötti összefüggés volt. A feslett és a színésznő a comedia dell'arte kezdetétől fogva szinonimái voltak egymásnak. Abban az Európában, ahol a francia királyi szerető, a maitresse intézménye a matraccá lényegülve költözött a polgári hálókba, a Madame-ok szalonjai a társasági élet központjaivá avanzsáltak. A lokálok csillogó húsvásárok lettek, egy szürke holland színésznő a jávai Mata Hariként hódította meg Párizst és a franciák leplezetlen büszkeséggel pletykálták, hogy miniszterelnökük a hivatali íróasztalán, egy örömlány haját markolva lehelte ki lelkét.

Amerika a skarlát betű puritán erkölcseitől gyorsan eljutott oda, hogy vadnyugat minden porfészkében francia módi szerint összerótt kupleráj várta a marhahajcsárokat. És nemcsak felzárkózott Európához, hanem a mozit őshonos művészetévé avatva hamarosan le is lehagyta. Hollywood dívái eleinte még csak a producereknek tartogatták szolgáltatásaikat, de az álomgyár lassan megteremtette annak az alapjait, hogy az emberek igenis hajlandóak legyenek fizetni azért, hogy helyettük más végezze az aktus érdemi részét. A hetvenes évekre a sikeres felnőttfilmek bevétele elérte a mozikét, a kétezres évekre pedig a pornóipar meghaladta Hollywood 8 milliárd dolláros bevételét. A megregulázására tett bármilyen kísérlet pedig az alkoholtilalomnál is csúfosabb kudarcban végződött.

Amikor a párizsi Vendome téren a szokásos karácsonyfa helyett egy gigantikus ánusztágító jelent meg, a lakosok igazából csak azon lepődtek meg, hogy mindenki tudta, mi az. A pornó szakszavai a mindennapi beszéd részévé váltak és sztárocskák reméltek kitörést az ismeretlenségből azzal, hogy kiszivárogtatják otthoni üzekedéseik felvételét. A hivatásos pornósztárok pedig már műanyagból fröccsöntött testnyílásaikkal is vagyonokat kerestek. Lett saját Oscar-díjuk is, és a vörös szőnyegen illegő szexmunkások levedlették hivatásuk közönséges maskaráit és decens estélyiket öltöttek - ezzel párhuzamosan az álomgyár színésznői öltöztek egyre ordenárébb rongyokba. Amíg Liz Taylor vagy Monica Bellucci szexikon lett azzal, hogy eljátszotta a szamártejben fürdőző Kleopatrát, addig pályatársuk Abella Danger videóit egy év alatt annyian nézték meg, hogy hasonló matériával egy olimpiai úszómedencét megtölthetett volna.

Mert az ipar, amit a mozgógép létrehozott, az interneten végleg kiszabadult a szexshopok, mozik és videokölcsönzők sikátorából. A pornóforgalmazás nemcsak a DVD formátumot vitte sikerre, hanem az anonim online kártyás fizetés és a kétfaktoros autentikáció fejlesztését is finanszírozta. Az internet első platformjai a valóság intézményeit emulálták és a posta, térkép, áruház, apróhirdetések mellett törvényszerűen megjelent a kukkolda online változata is. Megteremtve a technikai feltételeit annak, hogy bárki otthonról virtuálisan prostituálja magát, kihagyva a hagyományos modellből a stricit, az erőszakot, betegséget. Egyáltalán a testi érintkezés minden nyűgét.  

Ez pedig olyan vonzó lehetőségnek bizonyult, hogy a pornóra kondicionált népesség bármilyen platformon automatikusan kialakította a sikeres üzleti modelleket. A Twitch egy e-játék csatornának indult, de a streamer lányok hamar megértették, hogy követőik száma a fedetlenül hagyott bőrfelületükkel növelhető és mire a csatorna észbe kapott, a tinik már virtuális bordélyokat üzemeltettek. Ugyanez történt az eredetileg művészek támogatására fejlesztett Onlyfansszel is. A nők, akik szépségüket követőkre, majd reklámszerződésekre és végül pénzre kívánták váltani, az Instagramon folyton azon kellett ügyeskedjenek, hogy magukból minél többet mutatva valahogy átcsússzanak a cenzúrán. Az Onlyfansnek nem voltak fenntartásai és lehetővé tette, hogy a világtörténelem során először a pőre információt áttételek nélkül konvertálják pénzzé.

A milliós bevételek aranylázában rövid idő alatt nagyjából 2 millió nő tette magát főállású szexmunkássá. A legtöbbje még csak nem is sejti, hogy pusztán előkészíti a terepet a konkurenciának. Ugyanis az a 420 millió előfizető, aki most köztük válogat, hamarosan olyan nőket választ, akinek a gondolat sebességével növelhető a melle, cserélhető a szeme színe és jelenik meg hat nimfomán ikertestvére. Mosolyogva vált valóra olyan aberrációkat, amikre élő ember sem nem képes sem nem hajlandó. És mindeközben kiismeri a kuncsaft minden vágyát és alkalmazkodik rigolyáihoz: olyan életvidám, fáradhatatlan és innovatív társa lesz, amilyen egy hús-vér ember sosem. A pornográfia először az intimitás kötelékét vágta el, majd a testi érintkezést is feleslegessé tette. Végül az ember magára marad a géppel, amit saját képére és hasonlatosságára teremt, és ami végül jobban ismeri őt, mint azt bármelyikük is szeretné.

Teremtményeink, akik évtizedek óta rezzenetlen vörös és kék led szemeikkel bámulnak minket lakásunk sötétjéből, nem atomfegyverrel és géppuskákkal veszik át az uralmat felettünk. Mi magunk cseréljük le egymást rájuk. Ez méltó fináléja a bűnbeesésnek és a Paradicsomból kiűzetésnek. Aminek kapuján túl az embernek ezúttal nem kardfogú tigrissel és barlangi medvével kell megverekednie a túlélésért, hanem önmagával. 

Köszönöm, hogy elolvastad.

 Ha elgondolkodtatott, akkor arra is érdemes, hogy megoszd másokkal.

Ha pedig szeretnéd látni, hova vezetnek ezek az írások, azt itt olvashatod.

Facebookon is.