A materializmus egy emberöltő alatt próféta, isteni kinyilatkoztatás és szent iratok nélkül megalkotta a maga vallását. Helyettesítő termékből monopóliumra törő világkép lett. Mindezt úgy vitte végbe, hogy nemcsak ígérte a Paradicsomot, hanem a kezünkbe is adta.  

A keresztes hadjáratok idején, Szíria hegyei között működött a Hasszaszinok szektája. Teljes politikai súlyát orgyilkosainak hatékonyságára alapozta. Nem voltak különösen képzettek, viszont sokan voltak és akár sikerült a tettük, akár nem, olyan nyugalommal fogadták a rájuk váró kínhalált, ami még a vértanúkban gazdag Szentföldön is meghökkentő volt. Nagyon egyszerű kondicionálást kaptak: a kiválasztottakat elaltatták és egy titkos kertben ébredtek, ahol étel, ital és nő várta őket. És miután minden érzékszervükkel alaposan megtapasztalták a rájuk váró Paradicsomot, bármit megtettek, hogy visszajussanak.

A halál utáni élet az emberiség legősibb ígérete. Már a neandervölgyi ősemberek is eltemették halottaikkal a személyes tárgyaikat. Később pedig a Föld szinte minden kultúrájában igyekeztek átvinni a másvilágra valamit az evilági jólétből: ruhát, fegyvereket, háziállatokat, néhol a szolgákat és ágyasokat is. Ennek leglátványosabb kultusza Egyiptomban fejlődött ki, ahol az egész társadalom úgy készülődött a túlvilágra, ahogy egy mai ember nyugdíjkasszát nyit és hétvégi házat vesz.

A kereszténység ezt vette át és fejlesztette tovább a földi siralomvölgy és mennyország kontrasztjába. Azonban az angyalok karában való éneklés és malasztban fürdés nehezen megfogható tevékenység. Dante kreativitása is látványosan bicsaklik, amikor a pokol és purgatórium fantáziái után a Mennyországba kalauzolja az olvasót. Ezzel ellentétben a harcban elesett skandinávokra váró Valhalla végtelen lakomája, az ősmagyarok által legyőzött ellenfél, mint túlvilági szolga vagy a muszlim paradicsom hetvenhét engedelmes szüze kézzelfogható jutalom. 

A leghatékonyabbnak pedig az a képzet bizonyult, ami semmit nem bíz a képzelőerőre. A lélekvándorlás tana a legnyomorultabb páriának is lehetővé teszi, hogy gazdag és tiszteletreméltó emberként, egy felső kasztba szülessen újjá. Amennyiben az elvárt módon viselkedik ebben az életében. Ez az egyszerű és világos jutalom, mondhatni tervezett jövőkép volt a kötőanyag, amivel az indoeurópai hódítók kétezerötszáz éve bebetonozták társadalmi rendjüket. 

A materializmus mindössze önmagát adta, amikor a Paradicsomot áthelyezte a fizikai világra, és megvehetővé tette termékek és szolgáltatások formájában. Az árnak csupán töredéke az anyagköltség, a vásárlók valójában a márka által sugárzott szexuális vonzerő, társadalmi siker, vagy intellektuális fölény érzéséért, az evilági mennyország egy-egy mozaikjáért fizetnek. Ma egy plázában éppúgy keringenek cipőmárkától kozmetikumokig, ahogy annak idején a katedrálisban gyújtottak gyertyát különböző szenteknek szerencsés hazatéréséért, gyermekáldásért, gyógyulásért. 

A modern szentek már életükben elkezdik saját ereklyeüzletüket. Csodáik a sikereik, amik mementóit azonnal gyártani kezdik. Sportolók árulják szenvedéstörténetüket, saját verejtékes arcmásukról csöpögtetve erőt az energiaitalba. Amihez mozisztár pászítja mosolyát, abból a vásárlóra is verődik némi vakuvillogás. A legsikeresebbek pedig pusztán azért híresek mert híresek, nekik már családi mindennapjaik pillanatai is aranyárban kelnek el, és a márkák mannaként záporozzák rájuk a passzív jövedelmet.

Tőlük már elvárják, hogy a dőzsölés közben néha alamizsnálkodjanak is, irányt mutatva ezzel a köznép jótékony buzgalmának. Akik így a templomkapu helyett az internet megnyugtató távolságából gurítanak digitális garasokat egy állatmenhely vagy a harmadik világ lakóinak. A hétköznapokon pedig az újrahasznosítható termékek magasabb árfekvése a búcsúcédula, amivel a parttalan fogyasztás keltette bűntudatot és csömört lehet levezekelni.

A fogyasztás legfontosabb rituáléja az évente akár többször is ismételhető modern zarándoklat, a turizmus lett. Télen és nyáron százmilliók kelnek útra, hogy pár hétre megtapasztalják a földi mennyországot, amikor nem kell időre kelni és dolgozni menni, nincs főnökük, viszont kiszolgálják őket. Röviden úgy élhetnek, mint a gazdagok. Ezért, az otthoni környezetükben meg nem élhető élményért képesek sokezer kilométert repülni olyan vidékekre, amiket nem akarnak megismerni, emberek közé, akikre nem kíváncsiak.

A materializmus a Karácsonyt is a képére formálta, ahogy a kereszténység tette korábban a Hanukával és a pogány népek téli napforduló ünnepeivel. Mert ahogy az elődje, az új dogmarendszer sem elégszik meg a többi kiszorításával. Fel is dolgozza őket. Fúziós konyhájából az elmúlt évezredek összes vallásának könnyen emészthető falatkáit sorakoztatja svédasztalra, variálható transzcendens szószokkal.

Ezzel párhuzamosan saját ünnepeit is megteremtette. A Black Friday tülekedése az olcsó termékekért Hyeronimus Bosch ecsetjére méltó allegória a társadalomról, ami a mohóságot tette meg legfőbb erényévé. Az egynapos körmenetből hónapnyira hizlalt Pride pedig már terjedelmében is vetekszik a ramadánnal és húsvéti böjttel. Évenkénti kinyilvánítása annak, hogy a materializmus nemcsak a külsőségek terén szorította ki a régi vallásokat, hanem immár azok legfőbb előjogát, az abszolút jó és rossz szétválasztását is gyakorolja.

Mert a materialisták úgy váltak moralistákká, ahogy a reklámszlogenek erkölcsi útmutatásokká. A marketingszakma legtitkosabb misztériuma, hogy minden termék vagy szolgáltatás sikerre ítéltetett, ami a hét főbűn valamelyikét elégíti ki. Függetlenül attól, hogy mit akar eladni, a legtöbb reklám üzenete a torkosság, lustaság vagy mohóság kiélésére buzdít. A közösségi médiumokon pedig a hiúság és irigység mára kibogozhatatlanul összefonódott a paráznasággal a cenzúra fügefalevele alatt. 

A hét főbűn azokat az eredendő, belső hajtóerőket nevesíti, amik minden élőlényt irányítanak. Azonban csak az ember képes ezek olyan gátlástalan túlhajszolására, ami már egyaránt káros a társadalomra és magára az egyénre is. A materializmus pontosan ennek a felelősségét hárította el magától, amikor mindent az egyén pillanatnyi kielégülésének rendelt alá. Nem vesződött mentegetőzéssel, hanem támadott: társadalmi normává nyilvánította a túlfogyasztás, szexuális szabadosság és korlátlan egoizmus keltette összes devianciát.

Ehhez a munkához hatalmas klérus kellett: papok helyett újságírók, médiaszemélyiségek és műsorvezetők, a vándor ikonfestők és kántorok feladatát reklámszakemberek vették át, a gyóntatópapokat pedig pszichológusok, életmód tanácsadók és személyi trénerek váltották. Végtelen utánpótlásuk már az egyetemeken szívta magába az új dogmákat. És onnan kijőve még a hitványabbjának is jut feladat, mint céges inkvizítor, aki egész vállalatok vagy médiafelületek hitének tisztaságát tartja karban.

A társadalomformálás mindennapi munkáját a modern szerzetes- és apácarendek végzik. A kámzsa és cölibátus nyűgétől megszabadulva civil szervezetekké nevezték át magukat. Ahogy annak idején a nemesség kegyes földadományokkal, most a pénz arisztokráciája támogatja a működésüket adómentes alapítványokkal. Feladataik sem változtak sokat: a koldulás, alamizsnálkodás, tanítás mellett magukra vállalták, a térítést, a dogmák militáns védelmét és az eretnekek fáradhatatlan purgálását is.

Mert a szép szavak ideje lejárt. Az új erkölcsök önjelölt őrei eretnekek után kutatva fésülik át az internetet. Egy valaha elejtett rossz szó is elég az emlékezetből kitörléshez, amennyiben nem követi azonnali töredelmes megbánás. Az egyre elrugaszkodottabb hittételek újabb és látványosabb hűségesküket követelnek. És akit a modern tabuk, anatémák és az eredendő bűnösség elve sem juhászít meg, annak ott a nyilvános megszégyenítés, elhallgattatás és kiközösítés. A megátalkodottak esetében pedig a fogyasztói lét kárhozata: a bankszámla befagyasztása.

Mert a materializmus a szemünk előtt jött fel a katakombákból és nyilatkoztatta ki Globális Egyházzá válását, minden hatalomvágyával és kizárólagosságával együtt. A Föld összes népének szóló figyelmeztetésként átkozta ki az oroszokat, sorra megfosztva őket szentségeitől: a McDonalds falánkságától, a Nike irigységétől, az Apple kevélységétől. Az eddigi apróbetűs rész most már a zászlaján díszeleg, hogy mindenki megértse: azzal a mozdulattal, amivel a Paradicsomot a földre lehozta, a Poklot is felemelheti ide.

Köszönöm, hogy elolvastad.

 Ha elgondolkodtatott, akkor arra is érdemes, hogy megoszd másokkal.

Ha pedig szeretnéd látni, hova vezetnek ezek az írások, azt itt olvashatod.

Facebookon is.