A Stockholm-szindróma egy túszdrámáról kapta a nevét, melynek negyedik napján a foglyul ejtett emberek szimpátiát kezdtek érezni fogvatartóik, és ellenszenvet az őket kiszabadítani igyekvő hatóságok iránt. A jelenség annyira különös volt, hogy az FBI is vizsgálni kezdte. Kutatásuk szerint a lakosság 27%-a hajlamos hasonló helyzetben ilyen irreális érzelmi reakcióra.

Hangozzék bármilyen abszurdnak, egy hatékony pszichés elhárító mechanizmusról van szó. Lehetővé teszi a legyőzöttnek, hogy feldolgozza a vereség és alávetettség traumáját. Sőt, együttműködjön a győztessel és generációs távlatban akár részessé is váljon annak sikerében. Jó eséllyel az emberiség egész történetét végigkísérő genetikai szelekciós hatást azonosíthatunk benne.

A nagy zsidó lázadás utolsó túlélői Maszada bevehetetlennek tartott sziklaerődjébe menekültek. Az ostromló rómaiak gigantikus földsáncot emeltek, amin végül a falhoz tudták tolni ostromtornyukat. A védők ismerték már annyira a rómaiakat, hogy tudták, mi következik és nem várták meg. Mivel a zsidó vallás tiltja az öngyilkosságot, sorshúzással választottak tíz embert, aki megölte a többit, hogy ne várja zsákmány az érkező légiósokat. Másfél ezer évvel később Szigetvár magyar védői ugyanebben a helyzetben megölték szeretteiket, tűzre vetették minden kincsüket és kitörtek a várból, hogy annyit vigyenek magukkal az ostromló törökből, amennyit csak tudnak. Ezzel szinte egy időben, egy kontinenssel arrébb Csittór várának radzsput védői is pontosan így cselekedtek. És ezután ugyanebben a várban még kétszer tették ugyanezt, és a szokásnak neve is lett: jauhar

Ugyanakkor a mai napig élnek zsidók, magyarok és rádzsputok – mert nem minden férfi választja a hősi halált és nem minden nő tudja megtagadni a győztestől a legfőbb zsákmányát. Az Íliászban az akhájok bölcse, Nesztór le is vezeti hadinépének, hogy miért tegyenek magukévá legalább egy trójai nőt, mielőtt hazamennek. Az azóta eltelt háromezer évben nők megszámlálhatatlan milliói szenvedték el Kasszandra sorsát, akit a város elestekor megerőszakoltak és gyerekeket szült annak az embernek, aki egész népét és családját kiirtotta. A Budapestet elfoglaló Vörös hadsereg hordáinak nem kellett hexameterekben megverselt biztatás, ahogy az angolszász szövetségeseiknek sem nyugaton.

Medvék között gyakori jelenség, hogy a hímek megölik a bocsokat, majd az így szabaddá vált anyával párosodnak. A csimpánzok háborúik során kizárólag a fiatal, termékeny nőstényeknek kegyelmeznek meg. Az a 2% neandervölgyi gén, ami megtalálható a modern európai emberben szintén e gyakorlat folytatásaként került be a genomba és nem kőkorszaki Westside storyk eredményeként. Hétezer évvel ezelőtt pedig a Kaukázustól északra mintegy varázsütésre eltűnt a férfi gének 95%-a. A természetben ismerünk ilyen arányt: ez a háremet tartó emlősök, gorillák, oroszlánok, elefántfókák sajátja, amikor csak a legnagyobb és legerősebb hímek adják tovább génjeiket.

A korai harcos társadalmak kialakulása rendkívül gyors szexuális szelekcióval járt, ami a különleges fenotipikus jegyek, a kék és zöld szem, vörös és szőke haj elterjedését okozta. Lefolyását ismerjük az európai ősmondákból: Hunor és Magor harcosaival elrabolja Dul lányait, ahogy Aeneasék a szabin nőket. Az elrabolt lányok gyereket szülnek az elrablóiknak, az atyák megbékélnek és a két nép összeolvad. Mind erőszakos, mind konszenzuson alapuló formái elevenen élnek ma is a Kaukázusban. Míg nálunk esküvői rítussá szelídült a menyasszonyrablás, ami után az ifjú pár eltűnik a rokonság szeme elől hogy a mézeshetek alatt utódnemzéssel múlassa az időt.

A győzelem istennői, Niké és Viktória nem véletlenül nők, ahogy az elesett vikinget is valkűr viszi és az iszlám harcosát 72 szűz várja. Skandináviában a vikingek írországi portyáinak hatására jelenik meg a vörös haj, és keleti hódításaik nyomán alakulnak meg a Rusz fejedelemségek. Élükön Nagy Vlagyimirral, aki kilenc felesége mellett számolatlan ágyast tartott a Dnyeper szigetén. Ezen nászok leszármazottai, a bojárok egészen a modern korig előjogukként őrizték a középső, atyai nevet, skandináv örökségüket, ami kiemelte őket a meghódított szlávok tengeréből. Latin-Amerika férfi génjeinek 85%-a az Ibériai félszigetről származik, míg a női gének 80% bennszülötteké. Az USA fekete lakossága génjeinek 19%-a származik fehérektől, és ez az arány a rabszolga felszabadítás óta változatlan. Az iszlám pedig eleve úgy van tervezve, hogy többnejűséggel jutalmazza a sikeres hódítót: a félszigetükről kiszabadult arab törzsek látványosan változtatták meg birodalmuk genetikai összetételét.

Mert a harcok végén előbb-utóbb elindul a konszolidálódás: a győző és legyőzött elkezd együtt élni. Ennek legismertebb példája a kényszerházasság eredményeként létrejött olimposzi istencsalád. Miután a görögök ősei meghódították a matriarchális társadalomban élő bennszülött pelaszgokat, hozzáadták amazok női isteneit a sajátjaikhoz. Így lett a minden földi nőt megkapó Zeusz felesége az örökké perlekedő Héra, a kormos és sánta Héfaisztoszé a kikapós Afrodité. Ezt ismételte meg halandókkal Nagy Sándor, amikor a legyőzött perzsa nemesség ezer lányát a szúzai menyegzőn hozzáadta makedón harcosaihoz. E frigyek közül egyetlen maradt tartós: Szeleukhosz nem dobta el perzsa feleségét, Apamét. Nem kis részben az asszony helyismeretének és kapcsolatainak köszönhette, hogy a Nagy Sándor halála utáni kitört káoszban végül ő szerezte meg az uralmat az egykori Perzsia felett.  

Ugyanakkor férfiak is túlélik a hódítást. Ők generációkon átívelő traumával, alacsony termékenységi- és magas öngyilkossági rátával fizetnek az alávetettségért. A Stockholm szindrómának közöttük is megvan a megfelelője. A britek írták le először azt a jelenséget, hogy a kemény harcokban meghódított népek fiai szolgálják leghívebben őket. Indiában a szikhek vagy gurkák, otthon a derék vén skótok lettek a legbátrabb, megbízható egységeik. Éppúgy, mint a Habsburgoknak a magyarok, japánoknak a tajvani őslakók, az oroszoknak a kozákok, vagy most a csecsenek. Az iszlám világban pedig már régóta használták ezt a pszichés mechanizmust: Egyiptomban ennek segítségével gyártottak az elrabolt kun gyerekekből mameluk harcost, az Oszmán birodalom keresztény fiataljaiból pedig janicsárt.

A hódítóval való azonosulás nemcsak az egyén szintjén működik. Minél több időt tölt egy nép megszállás alatt, generációról generációra annál többen választják ezt az életstratégiát. Japán a vereség után szinte automatikusan tette magáévá az amerikai popkultúrát rock and rollal és europid szépségideállal. A magyar történelem utolsó két szabadságharcát vérbe fojtó despoták olyan sokáig uralkodtak, hogy a végére a nép egy része már csak Ferenc Jóska és János bátyám néven emlegette őket. A skótok, bő kétszázötven évvel azután, hogy utolsó lázadásukat is eltiporták, népszavazáson bizonyították, hogy immár ragaszkodnak angol uraikhoz. Az elvett függetlenségükért és nyelvükért cserébe részesültek a birodalom sikertörténetében, és ma hatszor annyi skót és ír származék él az egykori gyarmatokon, mint az óhazákban.

A győztes és legyőzött összeolvadásának végső állomása pedig Latin-Amerika. Megszámlálhatatlan puccsa és katonai diktatúrája őrzi a conquistadorok hódításának félezer éves reflexeit. Mind közül magasan emelkedett ki Fidel Castro, akit egyaránt istenített kis indián futballzseni és világhírű írófejedelem. Akit a CIA hiába próbált annyi módon eltenni láb alól, de nem akadt senki a közelében aki képes lett volna elárulni. Hogy is tehették volna, amikor Castro megcselekedte azt, amit csak Cortez és Pizarro tudott: egy hajónyi kalandorral átkelt a tengeren és elfoglalt magának egy egész országot.

Épp ahogyan most névtelen százezrek hasítják a Földközi tengert lélekvesztőiken, hogy Európának olyan északi szegleteibe is felhatoljanak, ahova addig hódító nem tette be a lábát. E posztmodern invázió átírta az összes korábbi gyakorlatot: Svédországban az első lövés eldördülése előtt a nemi erőszakok felét már bevándorlók követték el. Aztán ahogy a lövöldözések és robbantások mindennapossá váltak, úgy kezdett az őshonos lakosság  migrálni északra, egyre kisebb településekre. A nagyvárosokban maradtak pedig saját kezűleg kezdték leszedni a kereszteket a templomokról és ünnepelni a ramadánt. A történelem ötven évvel később megismétli a túszdrámát, csak jóval hangosabban, hogy ezúttal mindenki megértse.

Köszönöm a figyelmedet.

 Ha végigolvastad, akkor arra is érdemes, hogy megoszd másokkal.

Ha pedig szeretnéd látni, hova vezetnek ezek az írások, azt itt olvashatod.

Facebookon is.